A fekete terepjáró
megállt a romos épület előtt. Kb. 30 percet késett. Már előtörtek belőlem az
elvonási tünetek. A kezem remegett, az idegességtől megfájdult a fejem. A körmöm
a bőrömbe véstem, amiből a vér kezdett lassacskán szivárogni. Félelmetes
látványt nyújtottam.
Láttam Philt, ahogy bekanyarodik egy tőlem 10 méterre lévő sikátorba. Futva tettem meg a távolságot. Majd mikor beértem a sikátorba, Phil a falnak dőlve állt karba tett kézzel. Nyugodtnak tűnt. De én, még egy kicsit sem voltam az. Minél hamarabb a szervezetembe akartam juttatni az anyagot.
- Elhoztad?- tört ki belőlem a kérdés. Intett a fejével, hogy menjek közelebb. Közelebb mentem, de megfogott a tarkómnál fogva és odahúzott magához, majd a fülembe suttogott.
- Felmentek az árak. Van nálad elég pénz?
- A pénz nem számít csak mondj egy árat és add ide a drogot! – követeltem egyre idegesebben.
- Az nem így megy cicám! – rázta meg a fejét.
- És miért nem? Pedig annyira egyszerű, csak te itt túlbonyolítod az egészet!
- Előtte megteszel nekem egy szívességet! Aztán majd kiütheted magad!
- Mit kellene csináljak? – keltette fel a kíváncsiságom.
- Olyasmi leszel, mint egy futár. Leszállítod az anyagot egy bizonyos helyre, egy bizonyos személynek. Remélem érthető! Aztán pedig eljössz. Ennyi. Semmi különleges dolog.
- De miért pont én? Te nem tudod elvinni? – kezdett furcsa lenni ez az egész futárkodás.
- Egy dologban egyezzünk meg. Nem kérdezel! Csak megteszed amit kérek! Különben, nincs anyag és akkor majd nem nekem lesz rosszabb, hanem neked. Gondolkozz el ezen! - húzta fel a szemöldökét és elmosolyodott. De ez a mosoly kicsit sem volt barátságos.
- Jó megteszem, csak mondd meg mikor és hova. De ha nem fogsz adni drogot, akkor bajban vagy Phil! – próbáltam fenyegetni, de fordítva sűlt el. Elkapta a nyakam és hozzávágott a sikátor falának.
- Szerintem meg te leszel bajban ha engem fenyegetni próbálsz cicám! – annyira szorította a nyakam, hogy már levegőt sem kaptam. Mikor elengedett éreztem ahogy a tüdőm ismét megtelik friss levegővel. A nyakam nagyon fájt.Köhögtem. Elkezdett könnyezni a szemem
- Remélem megjegyezted, hogy velem nem szórakozol! – a zsebembe dugott egy cetlit és elment. Leültem a hideg betonra, átöleltem a lábam és előtört belőlem a zokogás. Valószínű, hogy az imént történt események miatt. Vagy az is lehet, hogy csak a drogot hiányoltam.
Elővettem a kis papírdarabot és elolvastam.
Drew Street
holnap: 2000
Ennyi volt ráírva. Semmi házszám. Gondoltam biztos meg van beszélve ez az egész. Nekem csak oda kell mennem. Elindultam haza. Felmentem a kocsifeljárón egészen az ajtóig. Elővettem a kulcsaim, bele tettem a zárba és elfordítottam. De ahelyett, hogy kinyílt volna. Zárva volt. Tehát nyitva volt a házam egész nap. Furcsálltam, mert mielőtt elmentem én bezártam. Nem nagyon foglalkoztam vele. Gondoltam elfelejtettem. De mikor beértem a konyhába, ott volt egy doboz az asztalon. Tudtam, hogy nem az enyém, ide, és azt is tudtam, hogy ki hozta ide. Phil. Ezért volt nyitva az ajtóm, mert itt járt.
Ez az, amit el kell vinnem a Drew Streetre. Kezdtem megijedni, mert itt nem grammokról volt szó, hanem 2-3 kiló drogról. Ha egy ilyennel elkapnak rács mögé jut az ember. És én ezt pont nem akartam. Így is belekevertem magam. De nem bírom ki a drog nélkül. Muszáj. Kell. És bármit megteszek érte, de börtönbe nem akarok kerülni. Későn aludtam el. Egész éjszaka csak kínzott a testem. Hiányzott már, hogy kiüthessem magam néhány percre.
Délután ébredtem csak fel. Sokáig aludtam. Fél 8-kor indultam el otthonról. A Drew Street kb. egy fél órára van a házamtól. Betettem az autóba a dobozt és már indultam is. Időben odaértem.
Megálltam a kocsimmal az utca elején és vártam valakit. Valakit, akit nem is ismerek. De tudtam, hogy jönni fog. Mert neki is szüksége van rá. Ugyanúgy, mint nekem. Én is csak ezért csinálom. Az utca teljesen kihalt volt. Ez a város gettó része. Itt négerek élnek teljes szegénységben. A bandák világa. A nagy bambulásom a kocsiajtó csapódása zavarta meg.
- Elhoztad?- kérdezte a 20 év körüli srác.
- Ööö…Igen itt van. – nyúltam a hátsó üléshez és odaadtam neki a dobozt.
- Kössz!- ennyit mondott majd kiszállt az autóból.
Az utca mindkét végéből sziréna hangja hallatszott. Rendőrautók szirénája. Kinyilt az ajtó ismét. Valaki megragadta a karom, kiráncigált az autóból és a kocsim motorháztetőjére nyomott arcal lefelé. Egy pánikszerű érzés fogott el. Meg fog történni valószínű, amitől a legjobban rettegtem. Börtönbe jutok.
- Jogában áll hallgatni, de bármi amit mondd felhasználható Ön ellen a bíróságon! – ennyit mondott a rendőr. És tudtam, hogy innen nincs vissza út. Rácsok mögé zárnak hosszú-hosszú évekre. De egy valamit megfogadtam. Ha kiszabadulok, és megtalálom Philt, még meg fogja bánni, amit velem tett.
Láttam Philt, ahogy bekanyarodik egy tőlem 10 méterre lévő sikátorba. Futva tettem meg a távolságot. Majd mikor beértem a sikátorba, Phil a falnak dőlve állt karba tett kézzel. Nyugodtnak tűnt. De én, még egy kicsit sem voltam az. Minél hamarabb a szervezetembe akartam juttatni az anyagot.
- Elhoztad?- tört ki belőlem a kérdés. Intett a fejével, hogy menjek közelebb. Közelebb mentem, de megfogott a tarkómnál fogva és odahúzott magához, majd a fülembe suttogott.
- Felmentek az árak. Van nálad elég pénz?
- A pénz nem számít csak mondj egy árat és add ide a drogot! – követeltem egyre idegesebben.
- Az nem így megy cicám! – rázta meg a fejét.
- És miért nem? Pedig annyira egyszerű, csak te itt túlbonyolítod az egészet!
- Előtte megteszel nekem egy szívességet! Aztán majd kiütheted magad!
- Mit kellene csináljak? – keltette fel a kíváncsiságom.
- Olyasmi leszel, mint egy futár. Leszállítod az anyagot egy bizonyos helyre, egy bizonyos személynek. Remélem érthető! Aztán pedig eljössz. Ennyi. Semmi különleges dolog.
- De miért pont én? Te nem tudod elvinni? – kezdett furcsa lenni ez az egész futárkodás.
- Egy dologban egyezzünk meg. Nem kérdezel! Csak megteszed amit kérek! Különben, nincs anyag és akkor majd nem nekem lesz rosszabb, hanem neked. Gondolkozz el ezen! - húzta fel a szemöldökét és elmosolyodott. De ez a mosoly kicsit sem volt barátságos.
- Jó megteszem, csak mondd meg mikor és hova. De ha nem fogsz adni drogot, akkor bajban vagy Phil! – próbáltam fenyegetni, de fordítva sűlt el. Elkapta a nyakam és hozzávágott a sikátor falának.
- Szerintem meg te leszel bajban ha engem fenyegetni próbálsz cicám! – annyira szorította a nyakam, hogy már levegőt sem kaptam. Mikor elengedett éreztem ahogy a tüdőm ismét megtelik friss levegővel. A nyakam nagyon fájt.Köhögtem. Elkezdett könnyezni a szemem
- Remélem megjegyezted, hogy velem nem szórakozol! – a zsebembe dugott egy cetlit és elment. Leültem a hideg betonra, átöleltem a lábam és előtört belőlem a zokogás. Valószínű, hogy az imént történt események miatt. Vagy az is lehet, hogy csak a drogot hiányoltam.
Elővettem a kis papírdarabot és elolvastam.
Drew Street
holnap: 2000
Ennyi volt ráírva. Semmi házszám. Gondoltam biztos meg van beszélve ez az egész. Nekem csak oda kell mennem. Elindultam haza. Felmentem a kocsifeljárón egészen az ajtóig. Elővettem a kulcsaim, bele tettem a zárba és elfordítottam. De ahelyett, hogy kinyílt volna. Zárva volt. Tehát nyitva volt a házam egész nap. Furcsálltam, mert mielőtt elmentem én bezártam. Nem nagyon foglalkoztam vele. Gondoltam elfelejtettem. De mikor beértem a konyhába, ott volt egy doboz az asztalon. Tudtam, hogy nem az enyém, ide, és azt is tudtam, hogy ki hozta ide. Phil. Ezért volt nyitva az ajtóm, mert itt járt.
Ez az, amit el kell vinnem a Drew Streetre. Kezdtem megijedni, mert itt nem grammokról volt szó, hanem 2-3 kiló drogról. Ha egy ilyennel elkapnak rács mögé jut az ember. És én ezt pont nem akartam. Így is belekevertem magam. De nem bírom ki a drog nélkül. Muszáj. Kell. És bármit megteszek érte, de börtönbe nem akarok kerülni. Későn aludtam el. Egész éjszaka csak kínzott a testem. Hiányzott már, hogy kiüthessem magam néhány percre.
Délután ébredtem csak fel. Sokáig aludtam. Fél 8-kor indultam el otthonról. A Drew Street kb. egy fél órára van a házamtól. Betettem az autóba a dobozt és már indultam is. Időben odaértem.
Megálltam a kocsimmal az utca elején és vártam valakit. Valakit, akit nem is ismerek. De tudtam, hogy jönni fog. Mert neki is szüksége van rá. Ugyanúgy, mint nekem. Én is csak ezért csinálom. Az utca teljesen kihalt volt. Ez a város gettó része. Itt négerek élnek teljes szegénységben. A bandák világa. A nagy bambulásom a kocsiajtó csapódása zavarta meg.
- Elhoztad?- kérdezte a 20 év körüli srác.
- Ööö…Igen itt van. – nyúltam a hátsó üléshez és odaadtam neki a dobozt.
- Kössz!- ennyit mondott majd kiszállt az autóból.
Az utca mindkét végéből sziréna hangja hallatszott. Rendőrautók szirénája. Kinyilt az ajtó ismét. Valaki megragadta a karom, kiráncigált az autóból és a kocsim motorháztetőjére nyomott arcal lefelé. Egy pánikszerű érzés fogott el. Meg fog történni valószínű, amitől a legjobban rettegtem. Börtönbe jutok.
- Jogában áll hallgatni, de bármi amit mondd felhasználható Ön ellen a bíróságon! – ennyit mondott a rendőr. És tudtam, hogy innen nincs vissza út. Rácsok mögé zárnak hosszú-hosszú évekre. De egy valamit megfogadtam. Ha kiszabadulok, és megtalálom Philt, még meg fogja bánni, amit velem tett.
